a day in the life of...

A Real Your Nature parti sorozat keresztes hadjáratot indított a kísérleti elektronika hirdetése érdekében. Céljuk felhívni a figyelmet olyan zenékre, amelyeket még nem kapott el hátulról a popularizáció enyves keze, illetve, hogy kielégítsék kis magyar hazánk vájt fülű, ’réteg zene-fétisben’ szenvedő barátait.

A sorozat rezidense, Cadik felelt a bemelegítő körökért. A teremben eleinte csinos félkörben álló ’szemérmes- ivók’ később szépen megtelítették a teret, amolyan huzatosan, ahogy azt illik. A hangulatnak megfelelően feszes instrumentális off-key hiphop illetve stílusba besorolhatatlan kísérleti témák szóltak ’Mr. Dibiase – May the force’. Mindezt kristálytiszta, velőt rázó hangon (igen, lehet így is kedves Hangmérnökök, Parti szervezők).

Egy rövidebb installáció után következett a melankónikus, űr diszkó live-act a fiatal The Clonioustól. Performanszának eszenciája a beat padjában rejlik, ugyanis saját és más zenéinek témáit előre beprogramozott mintákkal színesíti, ezáltal minden zene egyedi karaktert kap, az emberi pontatlanságnak köszönhetően a dobok csúsznak, ezáltal alkotva egy könnyed, rendezetlen egységet. A gyönyörű hangnak köszönhetően olyan számok váltak lábszárrázó parti zenévé, amelyekre az ember hétköznap leginkább csak egy kellemeset kávézgat.

A bozontos hajú los angelesi Gaslamp Killer teátrális magasságokat megütve indította el apokalipszisét. Intrónak egy ambientet választott, ami alatt elmesélte nekünk, hogy Budapest a turnéja első állomása, és hogy ennek nagyon örül, és hogy úgy érzi hogy készen állunk valami „újra” és pont ezért csak ma csak itt és most minden speciál lesz. A parasztvakítás után viszont valóban elszabadult a pokol: egymás után jöttek az irracionális képzettársítások, kísérleti elektronikától kezdődően, a pszichedelikus rockon, absztrakt hophoppon át a butánál butább dubsteppekig. A teljesség igénye nélkül szólt Radiohead, Flying Lotus, Jimmy Hendrix, 16bit, Samiyam, Ikonika, Joker, Skream, Zomby, Low End Theory, és még ki tudja hány, soha meg nem jelenő, kiadatlan zenék. Kúltúrális különbségek bizony akadnak bőven, zenék egy percnél tovább sosem pörögtek, beat-mix néha volt néha nem, és mindezek alatt még akadt ideje elektrosokkoltként rezegni a tánctérnek, vagy épp arról kifakadni, hogy a következő szám szinte még meleg, de ő akkor is lejátsza nekünk.

Füstölgő talpú cipőnk eloltása után jött a régi idők egyik nagy harcosa, Ozon. Kimért, funkos hip-hop zenéket pakolt egy ideig, majd késöbb Cadik ismét beszált a pultba egy back to back erejéig. Itt, mintha elbeszélt volna a két srác egymástól, mivel míg az egyik a finomabb vonalon mozgott volna, a másik vissza-vissza próbálta hozni az amerikai vendég keményebb, feszesebb hangzás világát.

Ekkorra már bőven elég impulzus ért ahhoz, hogy nyugodt szívvel hagyjam el a teret, ahol épp az imént nyomták szét az arcomon az elmúlt hónapok egyik legélvezetesebb és legkülönlegesebb zenei élményét, mindezt egy átlagos csütörtöki napon. Nem tagadom, a Real Your Nature új szurkolóval lett gazdagabb. Ó, és kérném szépen Gaslamp Killert még egyszer, és küldeném mindenkinek, aki szereti.